Arriva Rojos!

Megkerestünk néhányat a modern kori labdarúgás megkerülhetetlen figurái közül, hogy mondják el, mit is gondolnak a chilei válogatottról!

Franz Beckenbauer: Nálunk (a Bayern München, a szerk.) kötelező minden új trénernek egy hónapot Chilében tölteni, és tanulmányozni a dél-amerikai ország labdarúgásának taktikai fogásait autentikus környezetben. Mikor Jürgen (Klinsmann, a szerk.) ide került, azt magyarázta, hogy fél évvel korábban töltött Santiago de Chile-ben két hónapot, és nagyon húzta a száját, ímmel-ámmal figyelt csak oda, meg is lett az eredménye: Auf Wiedersehen Klinsi!

José Mourinho: Sokan a Real Madridot tartják a labdarúgás csúcsának, az edzői karrier legnagyobb kihívásának, ám én tudok egy nemesebb feladatot! Győzelemre vezetni a chilei válogatottat! Hala Chile, hala!

David Beckham: Juan Carlos Letelier volt a példaképem mindig is! Gyerekként az ő jobb lábát bámultam és arról ábrándoztam, hogy egyszer olyan beadásaim lesznek, mint Neki. Sajnos az álmok, csak álmok maradnak….
 

Gary Lineker: A chilei bajnokság annyira tüzes és szenvedélyes, hogy ott még én is kaptam volna egy sárgát.

Ronaldinho: Remek diszkók vannak Santiagoban!

Vinnie Jones: Részt vettem próbajátékon az Universidad Catolica-nál (az egyik legjobb chilei csapat, a szerk.), de túl kemény volt a játék, úgyhogy inkább hazajöttem.

Kiprich Dániel: Rengeteg lehetőség rejlik a chilei bajnokságban!

Madonna: Ohh, Zamorano!

Bajzát Péter: Hö?

Egyszerre a chilei Makelele, és a leverkuseni Molnár Zoli. Posztja szerint védekező középpályás, aki akkor sem rezel be, ha egy keményebbet oda kell lépni a felfejlődni vágyó ellenfélnek. A válogatott kulcsjátékosai közül elsőként, a "végy egy jó kapust"-elvet továbbvivő, "valamint egy jó vízhordót" kiterjesztés élharcosa, Arturo Vidal kerül bemutatásra.

Minden sztereotípiát nélkülöző videóval hangol az egyik chilei televízió a világbajnokságra. Természetesen Afrika nem csak az oroszlánok, orrszarvúk, meg a végtelen sivatagok földje, ahogy a hosszúra nyúlt országban sem mindenki zamoránóképű indián, ellenben minden konfliktust meg lehet oldani egy, az ellenérdekelt felek közé bedobott labdával.

Ezer csatára kész a Pál utcaiaknál is vörösebb mezes szittya fergeteg!

Mesterünk, Marcelo Bielsa határidőre kihirdette a Dél-Afrika meghódítására induló 23 rekonkvisztádor nevét. Semmi érdemi meglepetés.

Update: aki piros, annak klikkelhető a profilja.

Mint a faltól-falig támadófutball sírig hű elkötelezettje, a chilei kultúrkampf négy csatárral rohamoz a Blaha Lujza téren. Mára minden pesti polgár ugyanúgy fújja fejből az "Óh, te drága átizzadt sportszár" pánsípkantátát, ahogy a gitáralapú, és igy kicsit rockosabb, "Lerúgom a veséd, ha belépsz a büntetőterületre" című népi kesergőt.

Helló, kedves Dj Bobo, az eurodisco gyenge pressingjére itt a kőkemény labdatartós válaszunk.

Szurkolni márpedig kell. Tisztességes ember nem tud csak úgy meccset nézni. Feláll a két csapat, elkezdik rúgni, és máris szimpatikusabb lesz az egyik, mint a másik. Mondjuk mert egy apró, térdig érő rövidnadrágban feszítő szélső megiramodik az első percekben, csinál netalántán egy biciklit, hogy jöjjön a drabális balbunkó belépője, és a kissrác, átbucskázva a hirdetőtáblákon, bőven a taccsvonalon kívül érjen földet. Eldőlt. Ha végül győz a kissrác csapata, boldogak vagyunk, ha nem, szomorkásak. Lényeg, hogy szurkolhattunk valamelyiknek.