Mivel egy jóképességű arab sporttárs úgy érezte, hogy mielőtt hazamenne az afrikai télből az afrikai nyárba, még szerepelne egy kicsit, gyorsan, a spanyolok elleni meccs elején kiszórta a teljes védelmünket. A korábbi három meccset végigrobotóló Waldo Ponce és Gary Medel alkotta Andok-allegória hiánya Bielsa mestert belekényszeríti végre a régóta várt 3-3-1-3-as, velejéig támadó felállásba.

Este fél kilenckor várhatóan a Bravo - Jara, Fuentes, Contreras - Vidal, Carmona, Isla - Fernandez - Sanchez, Suazo, Beausejour összetételű chilei csapat fut ki a pályára, hogy revansot vegyen a tavaly szeptemberi 4-2-es verségért - az eddig semmi különöset nem mutató brazilok ellen.

Szimpatikus, a világ futballszerető közvéleményének osztatlan tetszését elnyerő csapatunk támadófelállása azonban könnyedén eltérítheti az egyszeri meccslátogatók figyelmét. A középpályára nevezett Isla alapjában véve védő, Vidal félig-meddig, Carmona pedig klasszikus védekező középpályás, a santiagoi Halmai Gábor. Irányítóban Fernandez, ez stimmt (Valdivia és Millar valószínűleg a padon kezd, növelve a szünet utáni változtatási lehetőségek számát). Beausejour klasszikus szélső, csak itt, a világbajnokságon játszatnak szükségéket vele, miközben a fiatal, és így a sulibajnokságokból ismert jóvágású spílerekhez hasonlóan ördöngősen cselező Sanchez került ki a jobszélre. Első számú gólfelelősünk, Humberto "mutatom a fülem"  Suazo egy kellemetlen sérülésből felépülve, a világbajnokságon eddig csak egy félidőt kapott, rejtegettük a nehezebb időkre, mint az a rákoscsabai raktár a punkokat, akik minden évben ellepik a Szigetet, miközben novemberben egyet sem látni belőlük.

Lényeg a lényeg, ha úgy vesszük, akkor ez a 3-3-1-3 igazából egy rettenetesen offenzív 5-4-1, ahol a szélsőhátvédek szinte középpályást játszanak (a szélektől valamivel beljebb), a szélsők pedig hamar belefeledkeznek a csatárjátékba.

Figyelemmel kísérve a chilei válogatott eddigi teljesítményét, néhány apróság gondolom mindenkinek feltűnt. Egy. A játékot tudatosan lassítva, a védősor és a középpálya egy része folyamatosan, és biztosan járatja a labdát. A csapat négy legtöbbet, és legjobb hatásfokkal passzoló játékosa épp az a négy védő, akik közül most Ponce és Medel is a lelátón kezd (143-143 passz; 82, illetve 87%-ban jó helyre). Kettő. A labdafelhozatal során először a Vidal-Carmona-Fernandez tengelyt keresik a leginkább, akik jó postásfiúkként, a megfelelő helyre továbbítják a küldeményeket. Vidal és Carmona inkább kevesebb, Fernandez viszont kifejezetten sok passzt vállal be üres területre, ember mögé, játéka jóval inkább szól a támadásoknak, folyamatosan próbál új és váratlan játékhelyzeteket létrehozni. Három. Sanchez gyors, Beausejour tapasztalt szélső, ha kell visszavesznek kicsit a tempóból, hogy felérjenek a többiek, ha pedig alkalmuk nyílik rá, a legkisebb nyitva hagyott köténylehetőségen keresztül is kapura tüzelnek. Négy. A helyzetek kialakítása meglepően könnyen megy a csapatnak, a befejezésekkel azonban van egy aprócska gond - az, hogy nem sikerülnek. Az eddig szerzett három gólból talán csak az elsőre, a Hondurasnak lőttre lehet azt mondani, hogy egy tudatosan, és pontosan végigvitt akció eredménye.

Jöhetnek tehát a brazilok, egy cseppnyi félsz sincs bennünk! Ha azt hozzák a fiúk amit tudnak, vesztesen már nem hagyhajuk el a pályát.

Chi-chi-chi-le-le-le, vamos, Chile!

(Szokásos élő twitterdobozunk a mérkőzés előtt két órával élesedik itt az oldalon.)