Kezdjük egy kis tréfával! Az alábbi gól megtekintése után képzelje el mindenki, ahogy Spycher Magnin, vagy valamelyik másik svájci védőgéniusz megpróbálja megállítani Matías Fernándezt.

Ahogy azt internetes kommentelői körökben mondani szokás: muhaha. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a mi Giggsbe oltott Maradonánk ezt az emlematikussá vált gólját még 2004-ben szerezte a Colo-Colo színeiben, 18 évesen, és azóta finoman fogalmazva sem visszafelé fejlődött.

Úgyhogy most azt képzeljük el, amikor Senedros szembesül egy olyan csellel, amit idén mutatott be az Everton ellen. 

Sakk-matt.

A Buenos Airesben született támadó középpályás chilei első ligás bemutatkozásának évében, amikor a fenti gólt is szerezte, rögtön megnyerte a legjobb fiatal játékos címet. 2006-ban Aperturát nyert a Colo-Coloval, a Copa Sudamericán pedig hat meccsen kilenc gólt lőtt, amivel a döntőig vezette a csapatot, igazán nem rajta múlt, hogy ott már alulmaradtak a mexikói Club Pachuchával szemben. Olyannyira nem, hogy 2006-ban ő nyerte a Dél-Amerika legjobb játékosa díjat, nem sokkal később pedig, ahogy annak ilyenkor történnie kell, elhúzott Európába.

Nézzük, a szédületes cseleken kívül mit tud még. 

Elég sok mindent. Hogy gyors és technikás, ahhoz kétség sem fér (legelvakultabb rajongói szemében ronaldinhói szinten) Hogy remek szabadrúgáslövő, az is egészen biztos - ő nem fog úgy járni, mint a mi Guillarmo Subiarbénk, aki 1930-ban a vébék történetének első kihagyott tizenegyesét hozta össze. (És ha már itt tartunk, reméljük úgy sem fog járni, mint Carlos Caszley, aki 1974-ben az első piroslapot kapta. A chileiek mindig mindenhol ott vannak a tűz közelében, egyetlen pillanatukról sem érdemes lemaradni.). Osztja a passzokat, irányít, cselez, és ha kell, maga is fejezi be.