A világbajnokság első körében járunk, Chile Honduras ellen játszik, a csoportban ott van még Spanyolország is. Matías Fernández vezetésével a 11. percben beindul a chilei henger, végül meg sem állnak 7-0-ig.

Az események a 2005-ös ifjúsági világbajnokságon történtek, de a körülmények hasonlósága olyan mértékű, hogy nincs okunk azt gondolni, most lényegesen más lenne a képlet. Miért is lenne?

Egyetlen kétséges pont volt az összeállításban, szerencsére itt jól alakultak a dolgok: a csapat egyik kulcsjátékosa, a selejtezősorozat gólkirálya, Humberto Suazo játékra kész. Százhúsz százalékos állapotban talán még nincs, de egészséges, nála pedig ez már bőven elég. Chile három győzelem (Zambia ellen 3-0, Izrael ellen 2-1, Új-Zéland ellen 2-0) után startol el, Bielsa nagyon összerakta a csapatot, az önbizalommal valószínűleg nem lesz baj.

Chile népe pedig semmit sem vár jobban, mint egy győzelmet, az elsőt a saját rendezésű 1962-es vébé óta. Azóta voltak vereségek, volt szégyenteljes botrány, és volt 1998, amikor csak döntetlenekkel sikerült továbbjutni a csoportból. Most pedig itt egy fiatal, szerethető, bátor csapat, amely mindössze egy ponttal maradt le Brazília mögött a dél-amerikai selejtezőcsportban. Még a helyszínen szakkommentátorként dolgozó Ivan Zamorano is izgatott: azt mondja, Alexis Sánchez most meg fogja mutatni. Mark Gonzalez pedig szülőhazájába tér vissza, a CSZKA Moszkvában játszó balszélső tízéves koráig Dél-Afrikában élt. Minden adott, hogy ünnepeljünk ma.