Arriva Rojos!

Ha kommentben megadod a twitteres userneved, visszakövetünk, és a te csiripjeid is Chilét éltetik a dobozban.

Ha pedig a sportgézás stream mellett követni akarsz minket is, bökj a gombra, hogy külön ablakban, csak a twiteket lásd.

Mivel egy jóképességű arab sporttárs úgy érezte, hogy mielőtt hazamenne az afrikai télből az afrikai nyárba, még szerepelne egy kicsit, gyorsan, a spanyolok elleni meccs elején kiszórta a teljes védelmünket. A korábbi három meccset végigrobotóló Waldo Ponce és Gary Medel alkotta Andok-allegória hiánya Bielsa mestert belekényszeríti végre a régóta várt 3-3-1-3-as, velejéig támadó felállásba.

Este fél kilenckor várhatóan a Bravo - Jara, Fuentes, Contreras - Vidal, Carmona, Isla - Fernandez - Sanchez, Suazo, Beausejour összetételű chilei csapat fut ki a pályára, hogy revansot vegyen a tavaly szeptemberi 4-2-es verségért - az eddig semmi különöset nem mutató brazilok ellen.

Szimpatikus, a világ futballszerető közvéleményének osztatlan tetszését elnyerő csapatunk támadófelállása azonban könnyedén eltérítheti az egyszeri meccslátogatók figyelmét. A középpályára nevezett Isla alapjában véve védő, Vidal félig-meddig, Carmona pedig klasszikus védekező középpályás, a santiagoi Halmai Gábor. Irányítóban Fernandez, ez stimmt (Valdivia és Millar valószínűleg a padon kezd, növelve a szünet utáni változtatási lehetőségek számát). Beausejour klasszikus szélső, csak itt, a világbajnokságon játszatnak szükségéket vele, miközben a fiatal, és így a sulibajnokságokból ismert jóvágású spílerekhez hasonlóan ördöngősen cselező Sanchez került ki a jobszélre. Első számú gólfelelősünk, Humberto "mutatom a fülem"  Suazo egy kellemetlen sérülésből felépülve, a világbajnokságon eddig csak egy félidőt kapott, rejtegettük a nehezebb időkre, mint az a rákoscsabai raktár a punkokat, akik minden évben ellepik a Szigetet, miközben novemberben egyet sem látni belőlük.

Lényeg a lényeg, ha úgy vesszük, akkor ez a 3-3-1-3 igazából egy rettenetesen offenzív 5-4-1, ahol a szélsőhátvédek szinte középpályást játszanak (a szélektől valamivel beljebb), a szélsők pedig hamar belefeledkeznek a csatárjátékba.

Figyelemmel kísérve a chilei válogatott eddigi teljesítményét, néhány apróság gondolom mindenkinek feltűnt. Egy. A játékot tudatosan lassítva, a védősor és a középpálya egy része folyamatosan, és biztosan járatja a labdát. A csapat négy legtöbbet, és legjobb hatásfokkal passzoló játékosa épp az a négy védő, akik közül most Ponce és Medel is a lelátón kezd (143-143 passz; 82, illetve 87%-ban jó helyre). Kettő. A labdafelhozatal során először a Vidal-Carmona-Fernandez tengelyt keresik a leginkább, akik jó postásfiúkként, a megfelelő helyre továbbítják a küldeményeket. Vidal és Carmona inkább kevesebb, Fernandez viszont kifejezetten sok passzt vállal be üres területre, ember mögé, játéka jóval inkább szól a támadásoknak, folyamatosan próbál új és váratlan játékhelyzeteket létrehozni. Három. Sanchez gyors, Beausejour tapasztalt szélső, ha kell visszavesznek kicsit a tempóból, hogy felérjenek a többiek, ha pedig alkalmuk nyílik rá, a legkisebb nyitva hagyott köténylehetőségen keresztül is kapura tüzelnek. Négy. A helyzetek kialakítása meglepően könnyen megy a csapatnak, a befejezésekkel azonban van egy aprócska gond - az, hogy nem sikerülnek. Az eddig szerzett három gólból talán csak az elsőre, a Hondurasnak lőttre lehet azt mondani, hogy egy tudatosan, és pontosan végigvitt akció eredménye.

Jöhetnek tehát a brazilok, egy cseppnyi félsz sincs bennünk! Ha azt hozzák a fiúk amit tudnak, vesztesen már nem hagyhajuk el a pályát.

Chi-chi-chi-le-le-le, vamos, Chile!

(Szokásos élő twitterdobozunk a mérkőzés előtt két órával élesedik itt az oldalon.)

Ha van olyan krimi, ahol már az első pillanatban tudod, ki a gyilkos, de a történet végig arra megy ki, hogy megpróbálja elterelni a figyelmed erről, és elhitetni veled, hogy nem is ő az, csak hogy a végén kiderüljön, hogy tényleg ő, na, akkor ez a világbajnokság H csoportja. Csomó bonyodalom, zűr, pác, slamasztika, csűrés-csavarás után kialakult a nyilvánvaló sorrend a csapatok között, amit előre is megmondott volna bárki. 1. Spanyolország, 2. Chile, 3. Svájc, 4. Honduras. Persze azért nem baj, hogy le is játszották.

 (A posztot, ha valami friss hírt találunk, napközben folyamatosan frissítjük!)

[17:53] Végeredmények a másik csoportból: POR-BRA 0-0, KNDK-CIV 0-3. Csoportgyőztes Brazília, második Portugália. Mivel nálunk még bármi megtörténhet, mindenki döntse el, neki melyik lenne a szimpatikusabb ellenfél a nyolcaddöntőben.

[16:53] A G-csoport meccseinek félidei állása: Portugália-Braziília 0-0, Észak-Korea-Elefántcsontpart 0-2. Jelenleg 1. Brazília, 2. Portugália, 3. Elefántcsontpart, 4. Észak-Korea. A továbbjutók kiléte nem kérdés, a sorrendjük azonban annál inkább.

[14:25] Bielsa mester már felvázolta az esti nyerő taktikát, mi pedig a legkülönbözőbb képszerkesztőkkel prábáljuk kideríteni. Ha megtudunk valamit, eláruljuk. Reméljük nincs Photoshop a spanyolok edzőközpontjában.

[14:20] A két csapat örökmérlege: Chile még nyeretlen Spanyolországgal szemben, a hat vereségét eddig egyetlen döntetlennel volt képes ellensúlyozni. A gólkülönbség 3-18, szintén oda. Nem sok jót sejtet előzetesen az átlagosan háromközte vereség, de mikor, ha nem most?

[13:15] Az esti mérkőzés élő közvetítését tartalmazó poszt délután ötkor élesedik az oldalon (itt).

[13:08] Bejönni látszik előzetes jóslatunk, és az eltiltott Fernandezt, valamint Carmonát Millar és Valdivia pótolja. A goal.com jelenleg egy 3-4-3-as kezdőt vízionál, ami nekünk fényesen megfelel. Egyéb változás nálunk nincs, a spanyoloknál pedig annyi, hogy Inieste visszatért, Villát pedig - nyilvánvaló ütése ellenére - nem tiltották el utólag, így ott lehet a kezdőben.

Chile: Bravo - Medel, Ponce, Jara - Isla, Millar, Valdivia, Vidal - Alexis Sanchez, Suazo, Beausejour 

Spanyolország: Casillas - Ramos, Pique, Puyol, Capdevilla - Alonso, Busquets, Xavi, Iniesta - Villa, Torres

Az átlag magyar, érettségije után leteszi a lantot, és matematikai eszmefuttatásai kimerülnek a közértben kapott blokkok összeadásainak gyorsvizsgálatán, mielőtt azok kötelezően átkerülnének, egy gyors marokmozdulattal összegyűrt állapotukban a kijárat melletti szemetesbe.

Mindez igaz az átlagos hétköznapokra, de könnyedén cáfolható olyan krízishelyzetekben, mint az egy-egy nagy világesemény csoportkörének utolsó fordulója előtti időszak. Ilyenkor az egyébként matekkettes Pistikéből is előbújik a féltve őrzött Öveges professzor, és az ördöngős (de otthon is elkészíthető) kísérletek mintájára, bonyolult okfejtésekbe kezd.

Chile jelenleg két győzelemmel és pontelőnnyel vezeti a csoportját, mi azonban mégis a tutit választottuk, és felkerestük az egyenletek, köbgyökök, valamint az emeletes törtek nagy tudorát, Szám bácsit (a képen középen, görkorcsolyában), hogy félelmetes szakmai tapasztalatával legyen segítségünkre ebben a döntő órában.

Szám bácsi kötélnek állt, táblázatkezelőt ragadott és a legkülönfélébb bűvös számítások után egy egyszerű ábrát dobott át nekünk Jamie barátján keresztül. Köszönjük!

Vizuális hadtestünk egyszerű mémmel indítja az egykori hódítók, az országunkat kifosztó kalandorok elleni bosszúhadjárat finisét.

Chile az 1998-as dicsőséges, Zamorano és Salas vezette csapat szereplése óta 12 évet várt, hogy újra kijusson egy labdarúgó-világbajnokságra. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy ez miként sikerült nekik, illetve egy kicsit elemezzük a vonatkozó statisztikákat is.

Szokás mondani a chilei focit ismerni vélők körében, hogy jó-jó, támadásban rendben vagyunk, de a védelmünk még a Soproni Ligában is sereghajtó lenne. Kedveseim, jelezném, hogy hatalmas tévedésben vagytok!

Az addig rendben, hogy sem Honduras, sem Svájc nem feszegette komolyabban a védősor képességeinak határait, mégis beszédes jelző, a mindössze két(!) kapunkra tartó lövés az inkriminált 180 perc alatt. Maestro Bielsa arannyal bevont mágnestábláján gyöngybetűkkel virít Rinus Michels neve, és a támadófutball dícsérete. Vagy, ahogy a sarki kocsmák és a hétvégi stadionok látogatóinak alapmodorssága szól: legjobb védekezés a támadás.

A fifa.com egyik szegletében, ahol a szponzorált felületen folyamatosan összeállítják mindenféle objektív mutatók alapján a világbajnokság eddigi álomcsapatát, három chileit találunk a mezőnyben, és mindjárt kettőt a védősorban.

Waldo Ponce és Gary Medel eddig mindkét meccsünket végigjátszotta, és elképesztő mutatókat halmozott fel. Az stimmt, hogy az átlag 7,5-8 km-es futómennyiségüket a BL-ben még talán a kapusok is hozzák, de ha egy csapat játéka a labdatartáson, és a passzjátékon alapul, akkor megint előkerülhet a spájzból egy örökérvényű modorsság: a labda gyorsabb a játékosnál. Mi pedig ennek a tételnek a szellemében játszunk.

Ponce eddig 105 alkalommal ért labdába, amit 87-szer jól is játszott meg (83%), Medel pedig 96/84-nél (88%) tart jelenleg.

Más oldalról nézve: a chilei támadójáték alapja, hogy az akciókat hátulról, a mezőny széthúzásával indítjuk, addig járatjuk (céllal!) a labdát, amíg nem találunk egy rést, ahol indítani lehet, vagy nem szakad fel annyira a középpálya, hogy könnyedén átviharozzon rajta egy-egy röpke háromszögeléssel az alig 170-es átlagmagasságú Indián Fergeteg. (ld. még: labdajáratás Honduras és Svájc ellen)

Legközelebb a hasonló stílust képviselő Spanyolországgal játszunk egy ki-ki meccset a továbbjutásért (tényként kezelve, hogy Svájc legalább kettővel veri Hondurast). A győzelem kulcsa tehát kódolva van a társulatba, mindössze annyit kell megvalósítani, amennyit tudnak egyébként is. A játékot lassítani, a labdát minduntalan járatni a szabad emberek között, miközben folyamatosan előre építkezünk, majd hirtelen robbantani.

Az egyetlen gond mindössze az, hogy a mutatók alapján eddig a világbajnokság egyik leghatékonyabb játékosának tartott Carlos Carmona, két sárgája miatt eltiltását tölti az utolsó csoportmeccsen. Komoly probléma, mert a védelem által szépen megkomponált, és a középpályán üres területet eredményező labdakihozatalok egyik célembere esett ki a csapatból (137 passz, 110 jó, 80%). Pótlására az eddig több poszton is bevetett Arturo Vidal (88/68, 77%), vagy a hondurákok elleni első félidő legjobbja, Rodrigo Millar (35/30, 86%) lehet alkalmas.

Péntek este kiderül, mire jutott Bielsa mester.

Chile nem játszott igazán jól, és klasszikus értelemben véve nem volt ez jó meccs, sokkal inkább idegtépő. Mindez azonban teljesen lényegtelen volt, mert amikor lefújták a meccset, olyan feszültség szabadult fel minden Chile-szurkolóban, mintha egy szakadékból sikerült volna visszakapaszkodni az utolsó pillanatban - pedig akkor már megvolt az 1-0 egy ideje.

Tovább után a twitteres közvetítés szerkesztett verziója, az értékelést pedig itt olvashatjátok. (Ja, és az időbélyegekhez ne felejtsetek el hozzáadni két órát.)

Uraim, jól jegyezzék meg ezeket a pillanatokat. Talán most még nem értik, de úgy fognak visszaemlékezni erre, mint életük legnagyobb pillanataira. A pillanatra, amikor férfiként kezükbe vették a sorsukat, felemelték a fejüket és azt mondták, nem. Nem lehet, hogy csak egy álom legyen. Az álmainkból az életük lesz.

A pokolból jöttünk. Azt mondták kicsik vagyunk. És AZ ÉG SZERELMÉRE, egyszer már megmutattuk. Megmutattuk, Uraim, és nem csak azt, hogy van egy nemzet a világon, ami sose adja fel. Nem, ennél sokkal többet. Megmutattuk, hogy tudunk játszani. Játszani a játékot, amit kissrácként önfeledten játszottunk, amit ma is millió kissrác játszik a világon ugyanilyen önfeledten. Ha egy kisfiú a világ másik végén, akinek semmi más öröme nincs az életben, csak ez a játék, minket nézett, tudta, hogy van remény.

Ezért érdemes csinálni. Nem az aranyért, nem a pénzért. Nem a dicsőségért. Persze ezek is fontosak. De mindent passz előtt, minden lövés előtt gondoljanak arra, mit szólna az a kisfiú a világ másik végén? Ez a mi utunk, Uraim. Támadunk, mert ezek vagyunk mi. Ahogy John Rambo mondta: Live for Nothing or Die for Something.

Menjenk ki Uraim és játszanak. Játszanak, ahogy csak egy férfi játszik. Az álomból ma valóság lesz.

Erősítsd még inkább a hovatartozásod, és változtasd át böngésződ ósdi szürkeségét gyönyörű piros-fehér-kékre, Chile még nagyobb dicsőségére! Nyumjuk le a tili-tolizó, kamufocit játszó spanyolokat!

Kertelés nélkül elmondom: a világbajnokság eddigi legnagyobb élménye számomra az Anglia-Algéria meccs volt. Nyugalom, nem a játék miatt.

Már javában esett, és én még mindig az Október 6. utca egyik katasztrófa sújtotta szakaszán sétáltam a Szabadság téri happening felé, amikor egy vizespóló-versennyel kombinált sprintbajnokság selejtezőfutamának népes mezőnye jött szembe. Kérdem: Honnan? Mondják: Anglia-Algéria. Mondom erre frappánsan: Ennyire szar lenne? (ld. még: Szeszélyes évszakok)

Szóval megy a vébé. Chile hétfőn négykor kezd Svájc ellen, röviden beharangozunk és kritizálunk.

Jó buli lesz - írtuk a Chile-Honduras beharagozójában, és tényleg az lett. Nem lőttünk hetet, sőt, kettőt se, de őszinte, fantáziadús, kombinatív és szimpatikus játékkal megvan az első győzelem a világbajnokságon 48 év után.

A tovább mögött bőven megtalálható a Chile vs. Honduras rituális mészárlásba oltott áldozatbemutatás twitteres közvetítésének szerkesztett változata, mindenki egészségére. Hangulatjelentés és értékelés pedig a dedikált posztban.

 A világbajnokság első körében járunk, Chile Honduras ellen játszik, a csoportban ott van még Spanyolország is. Matías Fernández vezetésével a 11. percben beindul a chilei henger, végül meg sem állnak 7-0-ig.

Az események a 2005-ös ifjúsági világbajnokságon történtek, de a körülmények hasonlósága olyan mértékű, hogy nincs okunk azt gondolni, most lényegesen más lenne a képlet. Miért is lenne?

Nincs vébé nagy felfedezettek nélkül. Az érzés nélkül, amikor itt látjuk meg a zsenit valakiben, akiről eddig legfeljebb halvány elképzeléseink voltak. Vagy, ami ennél is jobb, amikor elégedetten nyugtázhatjuk, mi már rég megmondtuk, hogy egy játékos csillogni fog, és tényleg ez is történik. Eddig nem nagyon volt okunk bárkitől is hasra esni a Dél-Afrikában mutatott produkció alapján, ennek azonban egyetlen oka van: Chile még nem lépett pályára. Már bemutattuk leendő gólkirályunkat és az embert, akiről cseleket fognak elnevezni a vébé után, most pedig következzenk a szélső, akinek láttán Galla Miklós arcára fagy majd a fapofa az MTV stúdiójában. A játékost, akinek neve több millió kissrác pólóján lesz rajta idén nyáron, miután lesajnálóan a sarokba hajítják Messi-mezüket.

Kezdjük egy kis tréfával! Az alábbi gól megtekintése után képzelje el mindenki, ahogy Spycher Magnin, vagy valamelyik másik svájci védőgéniusz megpróbálja megállítani Matías Fernándezt.

Az első félidő krónikája:

Fantasztikusan erős chilei csapat állt ki a bágyadt tengerimalacokat idéző új-zélandi válogatott ellen. Nem mondhatnánk, hogy egyenlő erők küzdelme volt, de ezt már az összeállításból is sejthette bárki, aki minimális szinten követi a futballt.

Hogyan is gondolhatta bárki, hogy a láthatóan járókeretes papókára hasonlító Elliot fogja meállítani az angyalszerű Islat? Komolyan megfordult a fejében, hogy Fallon "elől" elboldgulhat a betonkemény és szép Vidallal? Hagyjuk is a fantázia birodalmát, és koncentráljunk a valóságra!

1.p.
Chile hagyományos szerelésében pirosban, Új-Zéland fehérbe öltözve lépett a gyepre. Hiába öltöztek a kiwik szűz menyasszonynak, rajtuk várhatóan nem fog könyörülni az Indián Úthenger!

5.p
Tello szöktette mesterien Gabriel "el Tornado" Medelt, aki egy biciklicsellel egyszerre csapta be Sigmundot és Nelsent. Megiramodott a szélen, egy mesteri, egy parádés beadás, azonban a tizenegyes pontnál Vicelich brutálisan letaglózza Carmonat. A bíró sípja néma marad, csak a vuvuzelák süvöltenek kegyetlenül, a Fair Play szellemét siratva.....

8.p
Ismét káprázatos chilei összjáték, az új-zélandiak csak nyomozzák a labdacsot. Medel-Isla-Medel-Paredes a labda útja. Paredes egy visszahúzós csellel küldi el az erdőbe a korábban már megalázott Sigmundot, majd továbbteszi a labdát Sánches felé. Az ék villámsebesen sprintel, azonban a partjelző lest int (tévesen). Új-Zéland egyelőre megmenekült.

16.p
Határozott, légies mozdulatok vs. hentesmunka. Nagyjából így lehetne összefoglalni az első negyedórát. Chile dominál, Új-Zéland összeszorított fogakkal, verejtékezve védekezik.

18.p
Szabadrúgás negyvenegy méterre a Fehérek kapujától. Bertos ütött oda könyékkel Fernándeznek, aki kemény maradt és nem sírta el magát. Maga a sértett állt a labda mögé, és rövid nekifutás után beüzemelte a lábába rejtett ágyút! Védhetetlenül sistergett a labda Paston kapuja felé, csapódott is mint a veszedelem, olyannyira, hogy a kiwik kapusa inkább félreugrott, ám a keresztléc megmentette az új-zélandiakat.

23.p
Meg nem adott gól! Botrányos a játékvezetés, botrányos. Carmona passzolt Sachezhez, aki a jobbik lábára emelte a labdát, egy esernyőcsellel ugráló cerkófot csinált  Lochheadből, visszaperdítette középre, ahol mint egy vadászgép hasította ketté késpengeként a levegőt J. Beausejour, és mesteri csukafejessel küldte a hálóba a labdát. Sajnos a bíró valamilyen érthetetlen okból érvénytelenítette a találatot. Kezezést mutatott, de erről szó sem lehetett. Biztos attól zavarodott meg, hogy Henry, a francia csatár is feltűnt a lelátón, hogy gyönyörködjön a dél-amerikai ország csapatának játékában. Őt vehette észre a feketébe öltözött gyászhuszár és egyből eszébe jutott egy korábbi, elmaradt ítélet. Nem itt kéne kompenzálni!

32.p
Feljött Új-Zéland! A mérkőzés ezen szakaszában akár húsz másodpercig is képesek voltak megtartani a labdát. Előrevágják, Killen ugrik, de melléfejel, eközben Brown elbukik a saját lábában. A csapat szabadrúgást reklamál, de a bíró az idegesítő vuvuzelázástól nem hall semmit.

40.p
A bíró a vuvuzelát megunva lefújja a félidőt. Chile uralkodik, Új-Zéland, akár most is haza mehet. Jobb, ha nem játsszák le a meccseiket, inkább a mérkőzésenkénti 0-3-as gólarány, mint az amit kapni fognak.

 

Ha kommentben megadod a twitteres userneved, visszakövetünk, és a te csiripjeid is Chilét éltetik a dobozban.

Update: flashes steream van itt: http://agtv.50webs.com/

Update2: közben elszállt, helyette ez van: http://www.iraqgoals.tv/ch2.html

Update3: megadtam magam, és feltettem linuxra a veetle kliensét. Működő stream hozzá: http://veetle.com/view/index.html#4bd881d203a79

Update4:  a közvetítés utolsó 20 eleme letölthető pdf-ben.

Ha egy játékost rajongói az elefántbébi Rooneyhoz, és a nyálasképű Cérondaldóhoz hasonlítanak, akkor az vagy egy baromira randa seggdugasz, aki sorra töri a zsírúj Ferrarikat, vagy egy eszement jó futballista. Utóbbi.

1989. szeptember 3., Rio de Janeiro, Maracana stadion. Brazília és Chile világbajnoki selejtezőt játszik, ha Chile kikap, biztosan búcsút mondhat a vébészereplésnek. Nem állnak jól a dolgok, a 67. percben járunk, Brazília 1-0-ra vezet. A forróvérű brazil közönség már ünnepelne, petárdák repülnek a pálya felé. A chilei futball történetének legsötétebb pillanatai következnek.

Amíg a többiek azon tépik a szájukat, hogy mi lesz velük Drogba, vagy Rio Ferdinand nélkül, addig mi kiszámoltuk, amit ki kellett. Az eredmény nem lehetett más, Chile világbajnok!

Kevés dolog egyesíti jobban a világ férfiait, mint a magas szőke svéd chilei bombázók, a foci, meg a sör. Természetesen a sorrend egyénileg változhat, nálunk ez. Továbbá andoki lokálpatriotizmussal állíthatjuk, a többieké fele ennyire sem kívánatos.