Uraim, jól jegyezzék meg ezeket a pillanatokat. Talán most még nem értik, de úgy fognak visszaemlékezni erre, mint életük legnagyobb pillanataira. A pillanatra, amikor férfiként kezükbe vették a sorsukat, felemelték a fejüket és azt mondták, nem. Nem lehet, hogy csak egy álom legyen. Az álmainkból az életük lesz.
A pokolból jöttünk. Azt mondták kicsik vagyunk. És AZ ÉG SZERELMÉRE, egyszer már megmutattuk. Megmutattuk, Uraim, és nem csak azt, hogy van egy nemzet a világon, ami sose adja fel. Nem, ennél sokkal többet. Megmutattuk, hogy tudunk játszani. Játszani a játékot, amit kissrácként önfeledten játszottunk, amit ma is millió kissrác játszik a világon ugyanilyen önfeledten. Ha egy kisfiú a világ másik végén, akinek semmi más öröme nincs az életben, csak ez a játék, minket nézett, tudta, hogy van remény.
Ezért érdemes csinálni. Nem az aranyért, nem a pénzért. Nem a dicsőségért. Persze ezek is fontosak. De mindent passz előtt, minden lövés előtt gondoljanak arra, mit szólna az a kisfiú a világ másik végén? Ez a mi utunk, Uraim. Támadunk, mert ezek vagyunk mi. Ahogy John Rambo mondta: Live for Nothing or Die for Something.
Menjenk ki Uraim és játszanak. Játszanak, ahogy csak egy férfi játszik. Az álomból ma valóság lesz.